Óvoda vagy családi napközi ?
A következő tanévre való óvodai beiratkozások előtt, úgy gondolom, hogy hasznos lehet néhány általunk fontosnak ítélt gondolatot megosztani az érdeklődő szülőkkel. Alapítványi óvodát működtetve többször találkoztam a gyermekintézményeket, különösen a nem önkormányzati fenntartású intézményeket körülvevő tájékozatlansággal. Úgy gondolom, hogy a szülők, nagyszülők tájékoztatása elsősorban a mi feladatunk akik a szolgáltatást nyújtjuk. A kisgyermekes szülők a nem tisztázott viszonyok, ill. nem megfelelő tájékoztatás miatt sokszor teljesen tanácstalanok. Szülők nem egyszer tették már fel nekünk azt a kérdést, hogy hova vigyék a gyermeküket, családi napközibe vagy óvodába vagy esetleg bölcsődébe. A korrekt tájékoztatást azért is kiemelkedően fontosnak tartjuk, mivel nem egy esetben találkozunk a nem megfelelő tájékoztatással, tények elhallgatásával. Fontosnak tartjuk, hogy a szülők a gyermekszolgáltatásokat keresve ne félre, hanem valóban tájékoztatva legyenek. Ennek első lépése, hogy a megfelelő szolgáltatások az őket megillető helyre kerüljenek. A leggyakoribb probléma a családi napközik magánóvodákkal való összekeverése, nem egy esetben sokszor szándékos összemosása. Lássuk mit kell értenünk ezeken a szolgáltatásokon.
Családi napközi:
Az első nagyon fontos tisztáznivaló, hogy hivatalos magánbölcsődékről szinte soha nincs szó, mert létrehozásuk, alapításuk nagyon bonyolult, fenntartásuk úgyszintén. A gyermekszolgáltatások terén magánbölcsődének titulált intézmények az esetek nagy részében valójában családi napközik. Itt adódik az a kérdés, hogy mi is ez a manapság egyre többet emlegetett -és meglehetősen egyszerű létrehozásuk miatt- szinte az egyedül szaporodó ellátási forma. Szándékosan kerülöm az intézmény szót, mivel a családi napközi jogilag nem gyermekintézmény. A családi napközi, mint ahogyan arra a neve is utal, a gyermekek nem közoktatási célú napközbeni ellátását teszi lehetővé (1997.évi. XXXI.törvény a gyermekek védelméről) úgy, hogy a gyermekek életkorának megfelelő, az otthonihoz hasonló, felügyeletet és gondozást nyújtja. A következő nagyon fontos dolog, hogy a családi napközi a gyermekek napközbeni ellátásának egy olyan formája, amely az intézményes ellátási formák (bölcsőde, óvoda, iskola) szakmai, intézményi kompetenciához kötött funkcióit nem vállalja és nem is vállalhatja fel. A családi napközikkel kapcsolatos legvitathatóbb dolog, hogy működtetésük nincs komolyabb szakképesítéshez kötve, bár szerencsére a szolgáltatás jellege miatt sok esetben pedagógusok vezetik.
Magánóvoda:
A magánóvodák jogi státuszának tisztázása szintén nagyon fontos. A magánóvodák a nevelési-oktatási intézmények csoportjába tartoznak, mindazokkal a kötelezettségekkel és jogosítványokkal, amelyeket a törvények, rendeletek minden ezen intézmény számára előírnak, ill. megengednek. Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy működésük minden területe szigorúan szabályozott és ellenőrzött, kezdve a működésüket lehetővé tevő épületek engedélyeztetésével, ill. az ott dolgozó pedagógusok szakképesítésével. Létrehozásuk jóval bonyolultabb, fenntartásuk jóval költségesebb mint a családi napköziké.
A különbség a magánóvodák és önkormányzati/állami óvodák között az óvodák fenntartójában van. A magánóvodák többsége alapítványi fenntartású, de ebbe a csoportba tartoznak az egyházi óvodák is. Hasonló módon az ellátottak köre is szigorúan meghatározott. Az óvodai nevelés szakasza a gyermekek hároméves korában kezdődik és az iskolakezdésig tart. Itt jutunk el a tankötelezettség fogalmához. Az oktatási törvény úgy rendelkezik, hogy a gyermek akkor mehet iskolába, ha eléri az iskolaérettséghez szükséges fejlettséget, legkorábban, abban a naptári évben, amelyben a hatodik, legkésőbb, amelyben a nyolcadik életévét betölti. Az iskolaérettségről szóló igazolások kiadását, amelyre cikkük is utalt, csak óvoda vagy az illetékes nevelési tanácsadó adhatja ki.
Fontos megemlíteni egy másik fogalmat, ami viszont kevésbé tisztázott és ismert a szélesebb közönség által. Ez pedig az óvodakötelezettség fogalma, amelyet szintén az oktatási törvény szabályoz. Ez azt jelenti, hogy abban az évben, amelyben a gyermek az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától napi négy órát köteles óvodai nevelésben részt venni (1993. évi LXXIX. törvény 24. § (3) bekezdése). A gyermeket kérelemre, ha családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja, az óvoda vezetője felmentheti az alól, hogy az óvodai nevelésben részt vegyen (1993. évi LXXIX. törvény 69. § (1) bekezdése). Ez egy hivatalos eljárás, de ennek hiányában a szülő is jogsértést követ el és bírsággal sújtható. Az óvodavezetőnek azt is jelentenie kell az illetékes jegyző felé, ha az óvodaköteles gyermek sorozatos késések miatt nem tud a foglalkozásokon részt venni. Ezekben az esetekben is bírságot szab ki a jegyző.
Jenleg azok a tendenciák is megfigyelhetők, hogy az óvodakötelezettség fogalmát 3 éves kortól szeretnék bevezetni és az óvodalátogatást kötelezővé tenni. Ezen tendenciák mögött mindenképpen fellelhetők egyes családi napközik visszaélései ill. információk elhalgatásai ezekben a kérdésekben.
Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy 12 hetestől 3 éves korig a gyermekek magánbölcsődébe, családi napközibe, 3 éves kortól iskolakezdésig óvodába járhatnak., de 5 éves kor felett néhány különleges esetet leszámítva az egyedüli komoly alternatíva az óvodai ellátás.
Remélem ez a kis összefoglaló sok szülőnek segít a jogszabályok és gyermekszolgáltatások útvesztőjében való eligazodásban.