Szegedi Szimfonikus Zenekar

Első adataink szegedi városi zenekarról a XVIII. század elejéről vannak, amikor "kvártélyház" épült "a város zenészeinek". Az 1700-as évek végén már operaelőadásokat is tartottak Szegeden, melyekben ugyan a színpadon vándorló német társulatok játszottak, de helyi zenekar működött közre. A XIX. század során több-kevesebb megszakítással, különböző szervezeti keretekben és elnevezésekkel működött városi zenekar. Az árvízi katasztrófa utáni fejlődés fontos állomása volt a Városi Színház 1883-as megnyitása, melyben a zenés műfajok kezdettől fogva hangsúlyosan szerepeltek, ezzel komoly zenekarra volt szükség. Igazi minőségi ugrást a Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekarának 1919-es magalakulása jelentett, ekkor jött létre a mai értelemben vett szimfonikus zenekar, melynek élén 1934-től egy évtizeden át a fiatal Fricsay Ferenc állt, és ezekben az években olyan nagyságok is megfordultak karmesteri pódiumán, mint Willem Mengelberg, Erich Kleiber, vagy az operáját dirigáló Pietro Mascagni. A Szegedi Szimfonikus Zenekar nevet 1969-ben vette fel a zenekar, amikor a legendás karmester és zeneszerző, Vaszy Viktor önálló intézménnyé szervezte az együttest. A zenekar a helyi koncertélet bázisa, folyamatos szereplője a nemzetközi pódiumoknak, emellett az operajátszás alapját jelenti az ország második legnagyobb operatársulatánál, a Szegedi Nemzeti Színházban. A koncertélet - ezzel a zenekar - fejlődésében jelentős szerepet vállaltak vezető karmesterei: az alapító-karnagyot követve 1975-től Pál Tamás, 1983-tól Oberfrank Géza, 1989-től egy rövid időre ismét Pál Tamás, majd 1991-től 1999-ig Acél Ervin állt a zenekar élén. 1999-ben kapott igazgató-karnagyi kinevezést a zenekar jelenlegi szakmai vezetője Gyüdi Sándor. Az intézményvezetői és vezető karnagyi funkció 2008-ban, Gyüdi színházi főigazgatóvá történő kinevezésekor vált szét: öt évig Baross Gábor volt az igazgató, őt 2013-tól Lukácsházi Győző követi az intézmény élén.